Asztali RPG-ket 90-es évek közepe óta játszom, LARPokat 2002 óta. Felnőtt életemet gyakorlatilag folyamatosan valamilyen szervezésekkel töltöttem, táborszervezés, rendezvényszervezés, játékok, bulik, színjátszókörök és kórusok, miközben próbáltam pénzkereső munkákat is csinálni, meg zenélek zenekarokban, voltam színész, írtam regénnyi mennyiségű szöveget regénynek szánva meg úgy általában mindent, amit így a hobbikreatívok szoktak csinálni, leszámítva a textiles világot.
2005-ben szerveztem az első live-nak nevezett larpomat az akkor divatos Vampire live által megihletődve, aztán utána pár évente volt egy-egy ilyen játékom. 2016-ban nekivágtunk egy folytatásos Changeling: the Lost Live-nak amit közben lassan átneveztünk LARPra, majd Pesti Mesékre, anyway, abból kiszálltam, visszaszálltam, meg megint ki, de egyelőre még mindig kitart a játék, tök büszke vagyok rá.
Közben volt pár nagyobb szabású, immár nem csak “városi félnapos” játékunk is a Hetedhét / Arkhé csapattal.
Játszani folyamatosan játszom, mióta a budapesti Kamarillához csatlakoztam 2004-ben, aztán Bp-Bn vonalon haladtam addig, amíg ki nem derült, hogy rajtunk kívül mások is csinálnak nem vámpíros live-okat, amiket larpoknak neveznek, és akkor mentem azokra is, ha épp ráértem.
A KamaraLARP hétvégékre pár éve járok, ezt a fajta játékstílust nagyjából azóta ismerem.
Szeretek kísérletezni, larpelmélkedni, megvalósíthatatlan ötletekkel szórakozni, gráfokat és absztrakt elképzeléseket ráhúzni a valóságra, ezekről elmélkedni. Illetve a megvalósítás bizonyos részleteivel sokat foglalkozni, megtanulni tördelni, rajzolni, zenét írni, etc, ami épp szükséges egy adott produkcióhoz.
Jelenlegi céljaim között szerepel egy hosszabb szünet a szervezésekben, most már hátha mások is megszervezik azokat a larpokat, amiken igazából játszanék, mint szervezném őket.